A metrón láttam meg először. Nem tudtam nem nézni őt, bocskaiban, húzott szemmel, de nem a kínaiaknál megszokott lapított orral. Sőt, elég határozott orral. Egyszerre volt meghökkentő és szép. A mellette ülő idősebb szőke nő orra még határozottabb, bátrabb, már-már szemtelen. Aztán megérkeztem, le kellett szállnom, felvételizni mentem a Nagyvárad térre. Leszállt ő is. Bocskaiban. Felvételizni jött ő is. Így kezdődött…
Apjáról sokáig úgy tudtam, japán, bár otthon csak oroszul beszélgettek. Anyja, a nagy orrú nő, magyar. Csak néhány évvel összeköltözésünk után tudtam meg, hogy apja igazából koreai. A japánok, akik Hitlert jóval megelőzve kezdték el a háborúskodást keleten, elfoglalták Szahalin szigetét és földet osztogattak az oda települőknek. Egy feltétellel: japánná kellett válniuk. Így született apósom Szahalin szigetén koreai vérből japánnak. A család marhát tenyésztett és szilvát termesztett. Az összekuporgatott zsáknyi pénzből hatalmas földet vásároltak maguknak Észak-Koreában, ahová a háború végén terveztek hazatérni. Aztán jöttek az oroszok. Az égből potyogtak le. És bár a japánnak nevelt koreai kis harcosok ki voltak képezve, hogy bambuszlándzsákra tűzzék az ejtőernyősöket még mielőtt azok földet érnének, a gyerekek a fehérbőrű, kék szemű, szőke égi csodalényeket elámulva nézték, egyet sem nyársaltak fel.
Az oroszoknak hála az állampolgárságuktól megfosztott sehonnai koreaiak nem utazhattak, így nem tudták birtokba venni a megvásárolt földjeiket Kim Ir Szen országában. Maradtak kényszerből Szahalin szigetén, majd mint orosz állampolgárok kezdhettek utazni, tanulni. Így vetődött ex-apósom Leningrádba.
Ex-anyósom kisnemesi vérből származó nagyapja huszár tisztként indult az Első világháborúba, majd mivel a Tanácsköztársaságot támogatta, a szegedi csillagbörtönből rabcserével a kisded ártatlanságát mímelő Szovjetunióba került feleségével és két lányával együtt. Az egyik lánya orosz férjet talált magának, a másiknak egy Kanadából kommunista tevékenysége miatt kitiltott zalai fiú tette a szépet. Ebből a frigyből született valahai ex-anyósom. Nagyapját és apját Kun Bélával együtt eltüntette Sztálin. A család megmaradt tagjai, köztük az aprócska kislány, végig éhezte Sztálingrád ostromát. Németek jöttek, németek mentek. Ex-anyósom a nevét vedlett Leningrádban maradt, ott kezdett egyetemre járni, ott találkozott ex-apósommal. Az egyetem után Magyarországra jöttek, megszületett kislányuk koreai ferde szemmel, merész vágású magyar orral.
Az évek teltek, rendszerek jöttek, rendszerek mentek. Én belevesztem a ferde szemekbe. Szerelem, összenövés, eltávolodás, fájdalmas elszakadás. Lányaink megnőttek. Nagyobbiknak, akinek csak japán neve van, két kisgyermeke született, Keiko és Hiroto. Még sem volt teljesen sikertelen az eljapánosítás…
2021.12.
