Húsvét

A délutáni Nap sugarai végignyújtóztak a kis falu utcáin, melegükkel becézgetve a járdaszéli bokrokat-fákat. Nagypéntek. A sokgyermekes asszony léptei gyorsan és határozottan kopogtak végig az utcán. A szél időnként játékosan belekapott frissen fésült hajába, de az erős hajlakkal nem boldogult, feladta hát.

Az asszony szívét melegség járta át. Tudta, gyerekei már mind ott a templomban. Büszke volt. Magára és a gyerekeire. Kitartott férje mellett, akit bár nem szeretett, mégis sok gyerekkel ajándékozott meg. Megérkezett. Lassított, enyhén lábujjhegyre emelkedett, hogy magas sarkú cipője kopogása ne zavarja meg az áhítat csendjét. Az ajtóban arcába ömlött a templom tömjénnel fűszerezett nyirkos hidege. Megborzongott. Kezét a szenteltvíz tartóba mártotta, majd a rendszeresen templomba járók rutinjával keresztet vetett, miközben szemeit az oltárra szegezve meghajlította térdét, s besietett. Elkésett, az ülőhelyek már mind megteltek. Megállt hátul, fia mellett. Talán fia is elkésett, talán csak udvariasságból maradt állva. A kórus felől hangzott az ének. Nem képzett torkok kétségbe esett igyekezete, hogy Jézus szenvedéseinek méltó emléket állítsanak. Zavarta kicsit az énekhangok esetlen bukdácsolása, és a történetet is unásig ismerte már, elkalandozott.

Saját keresztje, szenvedései, szerelmi életének kudarcai jutottak eszébe. Számára a testi együttlét önfeláldozás volt. Áldozat a házasság oltárán. Tudta, hitte, hogy Istennek tetsző áldozat. Az önmegerősítést nyújtó hit erejével vallotta, hogy a közösülés bűn, ha nem gyerekvállalás a célja. Így könnyebb volt elviselnie a hiányt, a másikban való feloldódás örömének hiányát, és értelmet adott a meztelen férfitest keltette undor érzésének is.
Egy ajtó nyikorgása törte át a belül vándorló figyelme burkát. A gyóntatószék ajtaja kinyílt és testi vágyaktól fűtött, tisztátalan kapcsolatokba gubancolódott nagyobbik lánya lépett ki, könnyes szemmel, fejét mélyen mellkasára ejtve. A lány lerogyott, térdei nagyot koppantak a kövön, s zokogva imádkozni kezdett. Az asszony szívét utálat járta át, szája íze megkeseredett, arca ökölbe rándult. „Nézd a kis kurvát, hogy megjátsza magát”- sziszegte alig hallhatóan. Legszívesebben hajánál fogva cibálta volna ki lányát a templomból, még mielőtt az méltatlan módon az oltári szentséghez járulhatna.

Nem tudta, hogy lánya otthon szögekkel kivert övet visel esténként, miközben Szent Margit életét olvassa az éjjeli lámpa halvány fényénél, hogy megtörje és megzabolázza lelke sötét, ismeretlen zugaiból feltörő buja vágyait. Hogyan is tudhatta volna…