Egy kisfiúról szeretnék neked mesélni. Ezt a kisfiút Benjáminnak hívják, de a családban mindenki csak Bendinek szólítja.
Bendi 3 éves. Szüleivel és testvéreivel lakik egy szép kertes házban.
Bendi a szülei szobájában alszik, a szülei mellett lévő ágyban. Éjszaka egy jegesmedve vigyáz rá, aki mindig ott alszik vele, fejét ő is Bendi párnájára hajtja. A jegesmedve testét nagyon finom puha fehér szőr borítja. És a nyakában van egy szép kék sál. Bendi papája orvos. Mamája restaurátor, ha egy fából készült festett szobor megsérül, ahogy te is néha megütöd magad és sebes lesz a lábad, szóval, ha egy szobor megsérül, akkor azt Bendi anyukája meggyógyítja.
A papája, azon kívül, hogy orvos, és minden nap korán reggel elmegy otthonról, hogy embereket gyógyítson, azon kívül néha harcos is. Indián harcos. És vannak indián barátai, akik meglátogatják. És akkor tüzet gyújtanak a kertben és énekelnek és dobolnak. A harci dobok hangja messze száll a hegyek felett. És a harcosok néha elmennek az erdőbe, hogy az ellenséggel harcoljanak. Bendi is szeret harcolni.
Egy napon Bendi, kezében a jegesmedve kék sáljával, odament a papájához és azt mondta neki. Apa, harcoljunk! Te legyél a jegesmedve. És én leszek a vadász.
Apa felkötötte a sálat. Négykézlábra ereszkedett és brummogni kezdett. Brumm-brumm- mondta. És néha szimatolt a levegőben és rettenetesen vicsorogva azt mondta, ember szagot érzek. És hörgött és morgott. Bendi a nappali szoba heverőjéből készített vadászlakban pihent. Amikor észrevette a medvét, játéktelefonján azonnal értesítette a barátait és segítséget kért tőlük, de a barátai éppen nem értek rá, és azt mondták neki, hogy „harcolja le” a jegesmedvét egyedül. Bendi gyorsan elköszönt. „Jó! Puszi!”- kiáltotta a telefonba, majd ledobta a mobiltelefont az ágyra, megragadta félelmetes sárga műanyag kardját és kirontott a vadászházból, neki a medvének. A medve két lábra állt, vészjóslóan magasodott Bendi fölé és vadul morgott. De Bendi nem ijedt meg. Nekirontott és kardjával, súlyos sebet ejtett a medve hasán, majd kicsit elfutott. A Medve összerogyott, de még mindig vadul hadonászott hatalmas mancsaival. Bendi újra támadt. Villám gyorsan szaladt a medve körül és nagyokat vágott a kardjával a veszedelmes fenevadra. A jegesmedve még sokáig hörgött, majd kilehelte lelkét. Bendi ekkor odament hozzá és lenyúzta bőrét. Levette róla a sálat, és azt mondta „apájának”, – „Most én leszek a medve, te legyél a vadász!”
És apa felállt. Fogta a kardot és a telefont és elment a vadászházba, a nappali heverőjére pihenni. Ott rögvest el is aludt. Hú, nagyon hangosan horkolt ám!
A jegesmedve, aki most Bendi volt, lassan közeledett. Ő is morgott. És brummogott. Már egészen ott járt a háznál, amikor apa-vadász észrevette és felébredt. Riadtan kereste a telefonját, hogy ő is segítséget hívjon, de közben a medve behatolt a vadászházba, foga közé kapta a sárga műanyagkardot és kisurrant vele. Szegény apa, most mit tegyen? Eszébe jutott, hogy a jegesmedve biztos szereti a halat és azzal talán, vissza tudja csalogatni. De nem volt benne biztos, hogy Bendi jegesmedve szereti-e a halat. Aztán eszébe jutott, hogy a túró-rudit biztosan szereti a kis jegesmackó, ezért elszaladt a hűtőhöz és néhány darabka túró-rudit vett magához. A terv bevált. A túró-rudi illata visszacsalogatta a jegesmedvét. Hozta szájában a kardot is. Apa kinyújtotta a kezét. És a kis jegesmackó kieszegette kezéből a finom csemegét. Apa megsimogatta a kis jegesmaci buksiját, „Jé, ez csak egy medvebocs!” – mondta mosolyogva. Már nem is félt tőle. „Biztosan elvesztette a mamáját és éhes. Hazaviszem a feleségemnek, ő majd ad neki valami finomat.” Azzal ölbe kapta a kis brumit és elindult vele hazafelé. Otthon a felesége, Bendi anyukája már finom ebéddel várta apa-vadászt. Anya nagyon megörült a kis állatnak és össze-vissza puszilgatta.
Hát így győzte le Bendi a félelmetes jegesmedvét és bizonyította, hogy belőle is bátor harcos lesz. És így lett Bendi a családi jegesmackó- háziállat.
Kedves fiús apák!
Ezt a könyvet Önöknek, Nektek szántuk. Olyan apáknak, akik nem tudják, hogyan kell kisfiúkkal játszani, hogyan kell a férfi csíráját egy fiú gyerekben elültetni. Nem tudják, mert esetleg nem volt édesapjuk. Nem tudják, mert édesapjuk soha nem ért rá, hogy birkózzon velük, és maguk is ezt, a mindig elfoglalt apa képet viszik tovább.
És olyan apáknak is, akik játszanak fiaikkal, de érdekli őket a másként játszás lehetősége. A történet egy mini gyermek-pszichodráma játékról szól, melyet az elmesélés után akár el is lehet otthon játszani.
A játék lehetőséget nyújt arra, hogy gyerek megszelídített módon kiélje agresszióját, ezáltal megtanulhatja, hogy az agressziót nem elfojtani, hanem megzabolázni kell. Szerepcsere révén a gyermek is kipróbálhatja a győztes harcos szerepét, az apa megélheti a legyőzöttek helyzetét. S végül a történet a kisfiú befogadásával fejeződik be, mely a szülői elfogadás megerősítését nyújtja. Ajánljuk szeretettel!
dr.Hamvas Szilárd pszichoterapeuta
Csizmadi Edit képzőművész,
Hamvas Tas Benjámin eszkimó és kismedve képző negyed éves hallgatója
