Anyu általában a gondoskodást jelentette, néha a zsörtölődést, máskor a váratlan pofonokat, de ő is tudott játékos és vicces lenni, sokszor a legváratlanabb pillanatokban ajándékozta meg a családot egy kis nevetéssel.
Egyszer, azt hiszem, éppen születésnapom volt, és fiú barátaim, mint vendégek voltak jelen, amikor anyu előállt azzal, hogy tud hipnotizálni. Önként jelentkező akadt bőven. Egy tálcán két kis csészét hozott be, talán még tea is volt bennük. A hipnózisra jelentkezőnek az volt a feladta, hogy mélyen anyu szemébe nézve utánozza őt. Anyu először a csésze szélén vezette körbe a mutatóujját párszor, ugyanezt tette a hipnotizálandó alany, vagy inkább áldozat is. Aztán bal kezével megfogta a csészét, megemelte, jobb mutatóujjával a csésze alját kezdte simogatni, körbe-körbe. A kiválasztott szerencsés ugyanezt tette, szigorúan anyu szemébe nézve, közben ügyelve arra, hogy a tea ki ne folyjon, kőrözött ujjával a csésze alján. Ezután az állát, majd a homlokát kellett a mutatóujjával jó alaposan megsimogatnia, végül az orrát…
A kiválasztott nem tudom, hogy transzba került-e, de mi biztosan. Pukkadoztunk a nevetéstől, így aztán a hipnotizálandó áldozat is nevetett, a különbség csak az volt, hogy mi tudtuk, hogy min, ő viszont csak azért, mert mi is nevettünk. Homloka, orra fekete volt a csésze aljára felvitt koromtól. Anyu, nem tudom hogyan bírt komoly maradni, de a végén, amikor már ő is elengedhette magát, könnyes szemmel táncolt, térdeit szorította, hogy be ne pisiljen a nevetéstől.
Bp.2020.08.22.
