Asszertivitás

Novella letöltése

Jelenet Utca: „A” és „B” beszélgetnek

-Te, egyszerűen megőrülök apámtól. Bármit mondok neki, mindig az van, amit ő akar. Az érveimet semmibe veszi, ha vitatkozunk, egyszerűen lemos.

  • -Szerintem neked egy jó kis tréningre lenne szükséged. Hallottál már az asszertivitásról?
  • -Mi a szent szar? Miféle szertartásról?
    -Nem szertartás, asszertivitás. Az valami olyasmi, amikor valaki baromira meg tudja védeni a saját igazát, és még az öregeinek, meg mindenféle nagy fejnek is nemet tud mondani.
    -No, ez kellene nekem.
    -Na csá haver, megyek…

Még mindig az utca. Plakátok.

„A” hangosan olvas
Zsolti a béka… koncert… jegyek kaphatók… Á, apám úgyse enged el.
Félsz a sötét utcán? Gyere KravMagázni… Mit segít a sötét ellen, ha Magázok valakit? Hülyeség…
Nem tudsz nemet mondani? Asszertivitás tréning. Csak 15 perc. Garantált siker. Sikertelenség esetén teljes díjfizetési garancia…. Úh, ez kell nekem.. hol van?… IX. kerület, Ernő utca, Nagyvárad tértől 5 perc… Rohanooook!

II. Jelenet Recepció: „A” a recepcióssal beszélget

-Jó napot, szeretnék befizetni egy asszír csodára!
-De kérem, mi nem utazási iroda vagyunk.
-Bocsánat…

„A” szégyenlősen elindul kifelé.

  • -Fiatal ember! Tudok Önnek valamiben segíteni?
    -Ööööö, igen… szeretnék megtanulni vitatkozni.
    -Akkor mégis jó helyen jár. Mi itt éppen vitakultúrát oktatunk. Azt, hogy hogyan álljon ki valaki a saját igazáért.
    -Jó, jó, pont erre van szükségem. Mennyibe kerül?
    -15 perc 10.000.
    -Huu, ez húzós.
    -Na, igen, de a siker garantált. Ha nem, visszakapja a pénzét.
  • -Ez szuperul hangzik. Akkor befizetek egy tréningre.
    -A teljes tréning 4 alkalom, ott van házi feladat is. Nagyon ütős.
    -De egy alkalom után is működik?
    -Többnyire igen. Ha nem, a garancia védi Önt.
    -Akkor legyen csak egy. Ezt is egy havi zsebpénzem bánja.
    -Oh, ne aggódjon, a sikeres a tréning után majd kiharcolja a kedves papánál a zsebpénz fizetésemelést.
    -Tessék, itt a 10-es.
    -Itt a jegy, a hátán van a Garancia. Lepecsételem. Az Ön ideje: 17.45. Még van 10 perce…

Folyosó „A” elmegy, lődörög a folyosón, találkozik „C”-vel

-Te is idevársz? –kérdezi „C.
-Igen.
-Haver, ez nagyon király! Nekem nagyon tetszik. Te, én eddig mindenkinek, akinek nem tetszett a pofája, vagy, ahogy nézett rám, annak behúztam egyet. Most elterelésen vagyok.
-És hová terelnek? Mert én oda nem szeretnék terelődni.
-Ne félj, öreg. Már javulóban vagyok. Három napja már nem húztam be senkinek.

  • -És az apádnak is be szoktál húzni?
    -Áh, ő szokott nekem. Sajnos ő nem jár elterelésre. Te hová vagy beosztva?
  • -Beosztva? Nem mondták, hogy be vagyok osztva. Azt mondták 17.45 az én időm, siessek, mert mindjárt kezdek.
    -Ha tök kezdő vagy, akkor menj a „Vita előkészítő” szobába. Második emelet 203.
    -Kösz, megyek…
  • „A” elódalog.

III. Jelenet Vita előkészítő szoba.

Egy harsányan kedves nő fogadja „A”-t
-Micsoda fellépés, fiatalember. Maga ellen nehéz lehet egy vitában nyerni. „A” döbbenten hallgat.
-Na és ez a nézés. Az Ön ellensége úgy megszeppen, alig meri kinyitni a száját.

  • -Hogy néztem? – kérdezi „A” kicsit sírós hangon.
  • -Igen. Igen. A nézése szúrós, kombinálva ezzel a jól időzített remegő hanggal, biztos győzelem.
  • -De kérem, hol vagyok?
  • -A kérdés időzítése tökéletes. Ön egy tökéletes vitapartner.
  • -De kérem… kérem… Én vitatkozni szeretnék.
  • -Na ja, én itt éppen arra készítem Önt elő.
  • -De asszonyom, ne simogasson, kérem, én vitatkozni szeretnék. Nekem nincs pénzem előkészítésre…
  • -Akkor csodálatos fiatalember Ön az önhibáján kívül tévesen tért be hozzám. Menjen gyorsan azokon a fürge lábain a 103-as szobába, ott lehet vitatkozni.
    „A” kirohan. Lerobog a lépcsőn… Keresi a 103-ast. „Vitatkozó szoba” olvassa a feliratot hangosan, majd kopog.
    -Tessék! – szól ki egy férfihang. „A” belép.
    -Jó napot, sajnos késtem, mert rossz helyre mentem, de én igazából vitatkozni jöttem.
  • -Hm.
  • -Elnézést.
  • A férfi jelentőség teljesen az órájára néz, majd „A”ra.
    -Késett.
    -Igen, késtem, mert rossz helyre mentem.
    -Maga nem is vitatkozik… Mondja a férfi kicsit megvetően.
    -Igen, mert valóban késtem, de azért, mert…
    -Késett, nem vitatkozik. Hova tovább egyszerűen csak beront.
    -De uram, én nem berontottam…
  • -De igen! Maga berontott ide.
    -És… és kopogtam is.
    -Na ne mondja már, hogy kopogott! Maga igen is berontott ide!
    -Kérem szépen, én vitatkozni jöttem… illetve azért, hogy vitatkozni tanuljak.
    -Miért, maga szerint én most mit csinálok?
    -Nem tudom…
    -De igenis tudja!
  • -Ezt miért mondja?
  • -Nem vitatkozni jött? Csak kérdezni tud?
  • -Tessék?
  • -Hát ez az. És bámul, mint borjú az új kapura…
    -Nem is bámulok. Mondja „A”, szemét lesüti.
    -De igen.
  • Újra az órájára néz. Lejárt.
    -De uram, még nem is vitatkoztunk.
    -Már nem is fogunk, mert az idő lejárt.
    -Lejárt?
    -Ne kérdezzen már állandóan, úgy nem lehet vitatkozni.
  • -De uram, hiszen még csak 17.55-van, akkor még van 5 percem.
  • -Lejárt. Tüntetőleg hátat fordít.
    -De nem.
    -De igen.
    -De nem.
    -De IGEN!
    „A” kétségbeesve az órájára néz. Kezébe temeti az arcát. Járkál.
  • -De uram, mindjárt lejár az időm és nem is vitatkoztunk.
  • -Ezt már mondta egyszer. Mondjon mást. Vagy talán kifogyott az érveiből? Hogy akar így vitatkozni?
  • -De uram, Önnel nem lehet vitatkozni.
  • -Na, ezt ne mondja, nekem fiatalember, már vagy 10 perce kőkemény vitában állunk egymással.
  • -Vitában? Vitában állunk?
  • -Na jó, nyert, én vitában ülök, maga viszont vitában áll velem. Akarom mondani vitában állt, mert az ülésünk sajnálatos módon véget ért.
  • -De uram, mit tanultam én itt?
  • -Kedves ifjú barátom! Élvezet volt Önnel dolgozni, de sajnos a mai ülésünk véget ért. Kérem, fáradjon ki.
    A férfi feláll, az ajtóhoz lép, kinyitja és csendben méltóság teljesen mosolyog. „A” leforrázva távozik. Mérgesen előveszi a jegyet, elkezdi kétfelé tépni, majd hirtelen megáll. Homlokára csap és fennhangon azt mondja:
  • -Persze, a pénzvisszafizetési garancia.
    A recepcióshoz megy:
  • -Kérem, én nagyon elégedetlen vagyok az önök szolgáltatásával. Hogy tudom a pénzem visszakapni?
  • -Kérem, az igazgató úrhoz kell mennie, ha ő egyet ért a panasszal, tesz ide egy kis helyes pecsétet és én már adom is vissza Önnek a pénzt.
  • -És merre találom az igazgató Urat?
  • -105-ös szoba. De készüljön fel, az igazgató úr nagyon elfoglalt ember.
  • -Nem baj, várok.
    Igazgató ajtaján kopog. A harsányan kedves nő kinyitja az ajtót.
  • -Tessék befáradni.
  • -Az igazgató urat keresem.
  • -Oh, az igazgató úr nagyon elfoglalt.
  • -Nem baj, várok.
    A titkárnő bemegy, szól az igazgatónak. (Aki ugyan az a férfi, mint aki a vitatkozó szobában fogadta „A”-t.)
    -Igazgató úr, itt van egy kliens…
    -Elégedett?
    -Azt hiszem, nem.
  • -Ne higgye! Kérdezze meg! Ha nem elégedett, akkor mondja neki, hogy éppen fontos tárgyalás közepén vagyok. Ha elégedett, bejöhet.
    -Igenis, igazgató úr!
    Titkárnő kimegy.
  • -Kedves uram, miben segíthetek?
  • -Pénz visszafizetést szeretnék.
  • -Sajnos kedves uram, várni kell, az igazgató úr nagyon elfoglalt.
  • -Nem baj várok.
    „A” fel alá járkál, közben többször nézi az óráját.
    A titkárnő bemegy ismét az igazgatóhoz.
  • -Még mindig itt van, fel-alá járkál. Idegesnek tűnik.
  • -Nem baj. Mondja, neki, hogy még mindig tárgyalok.
    A titkárnő kimegy. Becsukja maga mögött az ajtót. Bentről üvöltözés harsan fel.
  • -Mit képzel, kivel beszél maga? Én évtizedek óta oktatok, nemzetközi hírű vitatréner vagyok!
    „A” összerezzen, előkotorja zsebéből a garancia jegyet, nézegeti.
    -Lehet, hogy majd máskor visszajövök. – mondja a titkárnőnek.
    -Az lehet, hogy nem rossz gondolat.
    Majd hirtelen ötlettől vezérelve, kihúzza magát, ránéz a titkárnőre, és mielőtt az megszólalna, az ajtóhoz lép, erélyesen bekopog s belép. Az igazgató az asztalnál ül, olvas.
  • -A visszafizetési garanciát szeretném érvényesíteni
  • -Igen?
  • -Igen, kérem.
  • -Hogy-hogy?
  • -Mert semmit nem tanultam.
  • -Semmit?
  • -Semmit az ég világon.
  • -Vitatkozni?
  • -De hisz maga nem is vitatkozott velem.
  • -És asszertivitást?
  • -Asszertivitást meg végképp nem tanultam.
  • -Nem? Hát akkor hogy-hogy itt van? Átverekedte magát a titkárnőn. Nem rettent meg az ordibálástól. És tisztelet teljesen követeli azt, ami Önnek jár.
  • -Igen, követelem.
  • -Csakhogy Önnek nem jár vissza a tandíj, mert a viselkedés, amit most tanúsít, az asszertív. Ehhez kétség sem férhet. Sőt, az is nagyon valószínű, hogy ezt itt nálunk tanulta.
  • -Öööö…
  • -Bizony, kedves fiatal barátom. Legyen szerencsém önhöz a jövőben is. És ne felejtsen el apukától zsebpénz fizetésemelést kérni!