Konfuciusz

Élénksárga repceföldek közt fehérlő szélmalom, tavasz, napsütés, az autóban szinte már kellemetlen a meleg. Leengedem az ablakot, a madárcsicsergés beömlik az ablakon. Valamiért Kína jut eszembe, a parkok, ahol öreg emberek kék kendőkkel letakart kalitkákkal sétálgatnak. A kalitkát felteszik egy fára, a kendőt leveszik, a madarak csicseregnek, tavasz van.  Kínában a városokban így van tavasz. Érdekes, ahogy az emberek élnek, úgy tartják az állatokat is. Láttam disznót akkora ketrecben, hogy ha lefeküdt, a lába kilógott a ketrecből. Kanyarog velem az út, elhagyom a sarkon a kocsmát, elmarad a madárcsicsergés, elfoszlanak a kínai emlékek. Vékony erdősáv, szegényes facsoportok, mezők, vidék, Anglia. Persze Angliában egy kutyának is jogai vannak. Aki ezt a jogot megsérti, a törvény erejével tanítják rendre. Ha egyszer hadifogolynak kéne lennem, az angoloknak szeretnék a foglya lenni… Tompa vagyok, jól esik a motorzúgás, a kerekek egyenletes morgása. Az elmúlt zaklatott nap emlékeinek kavargó forgatagából egy történet bontakozik ki, apró fullánkjaival, mint a száraz bogáncs akaszkodik a tudatomba. Az asszony, aki elvesztette a férjét és nem tudta felvállalni az apa és anya együttes szerepét, elváró és megbocsájtó szeretetét, helyette barátságot ajánlott kiskamasz gyermekeinek. Évek jöttek-mentek, összeismerkedett egy férfival és összeköltözött vele és két fiával. Hatan éltek együtt, békességben. A történetet jó lenne itt abbahagyni. Az asszony is biztos örülne egy ilyen megoldásnak, talán ezért is próbálta eldobni magától az életét, mintha azzal, hogy ő meghal, a történet is megmerevedne. De a történet folytatódik függetlenül attól, hogy ott vagyunk-e. Az asszony nagyobbik fia bíróság előtt fog állni hamarosan. Szexuálisan erőszakoskodott mostoha öccsével… Mit tehet a szülő? Elítéli vagy elfogadja? Ítélőszék elé viszi vagy rejtegeti? Én mit tennék? Mindig azt gondoltam, hogy a gyermeken elkövetett szexuális erőszaknál nincs mocskosabb gaztett. És ha az én fiam tenné? Tudnék-e mellette állni? Tudnám-e a támogatni abban, hogy felvállalja gaztettét? Lehet-e egyszerre igazságot osztani és mellette állni, az elkövetett tettet elítélni, az elkövetőt szeretni? Az angol törvények kötelezik a szülőt a feljelentésre. Az a felnőtt, aki elhallgat egy gyerek ellen elkövetett bűntettet, bűnpártoló lesz. Kína… a titokzatos, megfejthetetlen Kína jut eszembe újra. Konfuciusz, aki megengedi, hogy a szülő eltusolja gyermeke bűnét. Hol van az igazság? Szeretnénk hinni, hogy a társadalom alapegysége a család. Pedig nem. Az európai társadalom alapegysége az egyén. A család őskövület, zárvány, rácshiba a rácsszerkezetben. Szeretem az európai társadalmat, az egyén szabadságát, de közben látom, ahogy szétfoszlik. Kabaréműsor a rádióban. A komikus arról beszél, hogy az ő gyereke a macskája. Kár, hogy ez nem vicc. A nyugdíját pedig majd egy indiai vagy egy pakisztáni muszlim család gyermekei fogják megtermelni. Ők még hisznek a családban, pedig talán nem is ismerik Konfuciuszt.