Tükörneuronok

Az ember életében vannak jelentéktelennek tűnő pillanatok, melyek furcsa mód mégsem tűnnek el. Pillanatok, melyek beégnek. Talán 20 éve is elmúlt már, hogy a tükör előtt álltam, akkori feleségem szüleinek házában, kezemben a telefonkagyló. A telefonzsinór nem engedett, kénytelen voltam szembe nézni önmagammal. Juliát láttam a tükörben. Julia magas volt, sovány és barna. Kis hasa úgy domborodott elő, mint egy még éppen titkolható terhesség. A barátom kedvese volt. Szerettem őt, a barátom része volt, a jövője darabkája. Julia egy letűnt kor leánya, polgárlány a nagy magyar szocialista valóságban. Sírt. A barátom is, napok óta, kinn az erdőben, egyedül, konzerveken élve. Értettem a szavakat, de nem értettem. Elhagyta a barátomat, pedig szerette, mert a barátom felhagyott a tornacipős, farmernadrágos lázadó értelmiségi léttel és fekete hosszú esernyőt kezdett hordani sétapálca gyanánt. Ő nem ezt a polgárfi pukkancsot akarta, hanem a lázadót, aki meghalt. Akit ő ölt meg.

Az első feleségem vadóc volt, kemény, akaratos. Húsevő virág, mondták róla. Lehetett volna sebész, aki vág, darabol, kivesz, bevarr. Egy hős, aki újra alkotja az emberi testet. Anya lett. Lélekgyógyász, mint én. Második feleségem hosszú combjaira simuló, boka felett megkötött lila szoknyában, kopott fekete kabátban jött. Ültünk a kávézóban, néztem mély barna szemét, kecses ujjait, ahogy tartotta az unikumos poharat. Festett. Jó, eladhatatlan képeket. Egy művész, akivé én is mindig szerettem volna válni. Mostanság együtt olvasunk az ágy fölé hajoló állólámpa kíváncsiskodó fényében, lélekgyógyász dolgokat.

Napok óta nem alszom. Facsar belülről valami furcsa érzés. Órák telnek, gondolataim tétován szaladnak ide-oda. Bele-beletúrnak, mint fáradt kéz a hajba, az este olvasott mindenfélébe. Lassan derengeni kezd, mi a baj velem. A fejem hazug tükör-neuronokkal van tele, kik úgy tesznek, mintha együtt táncolnának a másikkal, de beépített ügynöksejtek ők, beépülnek és átnevelik a mit sem sejtőt. Az első madarak köszöntik a hajnalt. Kimegyek a fürdőszobába. Szemem kerüli a tükröt, nem akarja látni a gyilkost

2015 március