Üres kabát

Lassan, fáradtan forgatja a kulcsot a zárban. Az ajtó nyekeregve enged a nyomásnak, ő belép a félhomályos előszobába. Fekete hosszúkabátos meggyötört férfi néz rá vissza a tükörből. Egy pillanatra megjelenik előtte az apja, ahogy fenn áll a szószéken, fekete alakja, mint Isten figyelmeztetően felemelt mutató ujja tündöklik a vakító fehér falak közt.

Apja, a rég eltávozott fehérhajú öreg. Megkínozták, de meg nem törték. Őt nem. Talán a családját, kicsit. Leteszi a kabátját, meglazítja nyakkendőjét. Nehéz volt ez a nap. Fárasztó munka, aztán meg ez a végtelenségbe nyúló egyházi gyűlés. Borzasztó. Ha én nem csinálom, akkor nem csinálja senki. Ez persze csak egy közösség. De ha az egyház egy közössége összeomlik, legyen az bármilyen kicsi, meggyengül a nagy egész. És ha az meggyengül, akkor mi lesz velünk? Mi lesz a gyerekeinkkel, a hazánkkal, az emberiséggel???
Belép a nappaliba. Néma sötétség. A gyerekek már lefeküdtek. Vagy már nem is laknak itthon? Ijesztő, mennyire rohan az idő. A dolgozószobából még fény szűrődik ki, tudja, a felesége még dolgozik. Szia, te vagy az?- kiállt ki mindjárt, de nem jön ki, hogy megnézze, valóban ő jött-e meg, ő sem megy be, hogy megölelje. Minek…
Gépies mozdulattal leveszi a zakóját, mely a befutott mérnököt volt hivatva képviselni a munkahelyén. Aztán kigombolja az ingét. Milyen régen is volt, mikor még a felesége gombolta ki az ingét, hogy aztán ágyba ráncigálja a nyakkendőjénél fogva.
Zokniban, alsónadrágban és trikóban áll. Fogat mos. Áll a tükör előtt, s miközben a motoros fogkefe végzi a dolgát, szórakozottan nézi a táskákat a szeme alatt, a vállairól elfogyó izmokat, a trikót, mely már nem feszül mellkasán.
Trikó. Játékos fura kis szó. Birkózás, esti hancúrozás a gyerekekkel. Egy pillanatra valami fájdalmas hiány önti el, de aztán elillan az emlék, magával viszi a fájdalmat is.

Beáll a zuhany alá, a meleg víz simogatja, dédelgeti. Nehéz szívvel veszi el magától ezt az örömet. Elzárja a vizet, kilép kádból, utolsó pillantás a tükörbe. Senki. Senki nem néz vissza rá. Ideges mozdulattal törli le a párát a tükörről. Üres fürdőszoba falak néznek rá vissza. Újabb törlés. A kép tisztább, az üresség üresebb. Ideges mozdulattal nyúl fekete házikabátja felé. Magára húzza. Megköti derekán, zavartan pillant a tükör felé. Fekete kabátos, meggyötört férfi néz vissza rá…